A Covid-19 vírus következtében kialakult világméretet öltő járványügyi
helyzet számos más vonatkozása mellett kedvezőtlen hatással bír az
áldoktorok, hamis gyógyulást ígérő csalók, illetve a védelemmel és
gyógyulással kecsegtető termékek piacára is. Tekintettel arra, hogy az
egészségügyi szolgáltatások piacán tapasztalt probléma egyáltalán nem
újkeletű, a jogi szabályozás is folyamatosan igyekszik a megfelelő
eszközökkel fellépni a fogyasztók és a betegek védelme érdekében. Ezt a
célt szolgálja a 2020. február 15-én hatályba lépett, kuruzslóellenes
törvényként emlegetett törvénymódosító csomag is. Az SBGK Ügyvédek és
Szabadalmi Ügyvivők szakértői, dr. Szamosi Katalin és dr. Török Rita
járják körül a jogi tudnivalókat.
A koronavírus kirobbanásával és a kialakult járványügyi helyzetre tekintettel várhatóan súlyosbodik a régóta fennálló probléma, miszerint egyre sűrűbben bukkannak fel kuruzslók, áldoktorok, csalók, akik a betegeknek hamis módon gyógyulást ígérnek, illetve a különböző betegségekkel vagy akár a koronavírussal szembeni hatékony fellépést, védekezést ígérő termékeket, szolgáltatásokat kínálnak.
Az egyre nagyobb méreteket öltő probléma megoldásának elősegítésére az Országgyűlés már 2019-ben elfogadta azt az EMMI által előterjesztett, kuruzslóellenes törvényként hivatkozott törvénymódosító csomagot (az egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXI. törvény), amely 2019. december 17-én került kihirdetésre.
A törvénymódosító csomag számos módosítást tartalmaz az egészségügyi, felsőoktatási törvények, illetőleg a szabálysértési törvény és a büntető törvénykönyv (Btk.) vonatkozásában. A csomag olyan, az orvosi hivatást megerősítő szabályozási rendszer megalkotását célozza, amely a fenti jogszabályok módosításával megteremti a visszaélések elleni fellépés szabályozott lehetőségét.
Az SBGK Ügyvédek és Szabadalmi Ügyvivők a csomag Btk.-t érintő két jelentős, 2020. február 15-én hatályba lépett módosítását kívánják megvizsgálni: egyrészt a kuruzslás bűncselekményének több területre történő kiterjesztését, másrészt az újonnan beiktatott oktatással összefüggő jogosulatlan tevékenység tényállását. A büntetőjogi megközelítés mellett cikkünk második részében érintjük a fogyasztóvédelmi vonatkozásokat is, különösen a Gazdasági Versenyhivatal 2020. március 13-i felhívásában foglaltakat.
Kiket érintenek a kuruzslással kapcsolatos módosítások?
Az egyik módosítás a kuruzslás elkövetési magatartásának bővítését érinti. Míg korábban csak az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenység jogosulatlan kifejtése minősült bűncselekménynek, a módosítás hatályba lépését követően a kuruzslás az orvoslás mellett már két újabb területre is kiterjed: a pszichoterápiás gyakorlat, illetve a nem-konvencionális és természetgyógyászati eljárások ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen történő jogosulatlan végzésére.
Vizsgáljuk meg először azt, hogy pontosan mit is takarnak a nem-konvencionális és természetgyógyászati eljárások. Maga a Btk. nem definiálja a nem-konvencionális eljárások körét, azonban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény tartalmazza a fogalmát: eszerint a nem-konvencionális eljárások célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele. Ezen eljárások az egészség és betegség eltérő szemléletén, a konvencionális, természettudományosan megalapozott eljárásoktól eltérő megközelítésből eredő módszereken alapulnak, amelyek a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítő, helyettesítő, továbbá életmódjavító eljárások.
A nem-konvencionális eljárásokra és a természetgyógyászati tevékenységre vonatkozó részletszabályokat a 11/1997 (V.28.) NM rendelet tartalmazza. Ennek alapján a nem-konvencionális tevékenységek két nagy csoportra oszthatók: a csak orvos által végezhető tevékenységek, illetve az orvosi és egyéb felsőszintű egészségügyi szakképesítés nélkül végezhető tevékenységek. Az előbbi közé tartoznak a manuálterápiás eljárások, a hagyományos kínai orvoslás, a neurálterápiás módszerek, illetve minden egyéb olyan nem-konvencionális eljárás vagy módszer, amelyek képzésére orvostudományi egyetem tanfolyamot és vizsgát szervez vagy, ilyen tanfolyamot és vizsgát akkreditál.
A nem-konvencionális tevékenységek másik csoportja, az orvosi és egyéb felsőszintű egészségügyi szakképesítés nélkül végezhető tevékenységek köre számos eljárást magában foglal: akupresszúra, alternatív mozgás- és masszázsterápiák, életmód-tanácsadás és terápia, illetve reflexzóna terápia. az alternatív fizioterápiás módszerek, a bioenergiát alkalmazó módszerek, a fitoterápia, a fülakupunktúrás addiktológiai eljárások, a kineziológiai módszerek és a szemtréning eljárások.
A fentiekből látható tehát, hogy a vonatkozó jogszabályok szélesen vonják meg a nem-konvencionális eljárások körét, azonban bőven maradnak így is olyan területek, amelyek kiesnek a jogszabályok látóköréből.
A kuruzslás tényállásának módosítása a nem-konvencionális gyógymódok mellett a pszichoterápia számára is védelmet kíván nyújtani. Hasonlóan a nem-konvencionális gyógymódokhoz, a pszichoterápia definíciójáról sem a Btk. rendelkezik, hanem az egészségügyi törvényben 103. §-ában találhatjuk meg azt. Eszerint "a pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan."
A törvénymódosító csomag indokolása szerint a pszichoterápia orvosi gyakorlattól való megkülönböztetését az indokolja, hogy a pszichoterápiás eljárás végzésére nem csak orvosok, hanem klinikai szakpszichológusok is jogosultak.
Új bűncselekmény: Oktatással összefüggő jogosulatlan tevékenység
A törvénymódosító csomag egy új tényállással, az oktatással összefüggő jogosulatlan tevékenységgel bővítette a bűncselekmények körét. Eszerint az követi el a fenti vétséget, aki felsőoktatásban megszerezhető szakképzettséget igazoló oklevéllel vagy iskolarendszeren kívüli képzésben, illetve iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítést igazoló bizonyítvánnyal összetéveszthető okiratot állít ki, vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott vagy azzal összetéveszthető szakképzettséget igazoló oklevelet, tudományos fokozatot, címet vagy rövidítést jogosulatlanul adományoz.
A vétség elkövetési magatartása tehát lényegében a megtévesztő okiratok kiállítása, illetve fokozatok, címek, rövidítések adományozása. Az új tényállás lényegében azt az esetet szabályozza, ha egy arra nem jogosult személy nem valódi végzettséget, szakképesítést igazoló, de az oklevél vagy bizonyítvány formai kellékeivel bíró iratot állít ki.
A Btk. a felsőoktatásban megszerezhető végzettséget igazoló oklevél mellett az iskolarendszeren kívüli képzésben, illetve iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítés vonatkozásában is bűncselekménynek minősíti a fenti elkövetési magatartásokat.
Az új tényállás szabályozása azért kiemelten fontos, mert lehetővé teszi az "áltudományos" végzettségek, tudományos fokozatok, címek kiállítóival szembeni fellépését is, amelynek következtében - az áltudományos végzettségek, címek hiányában - az "áldoktorok" és kétes terápiát nyújtók jogosultalan tevekénységei is könnyebben megakadályozhatók.
Hatékony megoldást kínál-e a törvénymódosítás a fennálló problémára?
Mindenképpen pozitívumként értékelendő a jogalkotói szándék a kuruzslókkal szembeni fellépés erősítésére, ugyanakkor a gyakorlati megvalósíthatósággal kapcsolatban aggályok merülhetnek fel. Az egyik ilyen probléma, hogy az új tényállás sok kérdéses hatékonyságú eljárást a védelme alá von, ugyanis csak a nem-konvencionális és természetgyógyászati tevékenységek jogosulatlan végzését tiltja. Ezzel azonban megerősítést nyer, hogy ezen tevékenységek megfelelő képesítéssel végezhetők, így védettséget élvezhetnek akár olyan eljárások is, amelyek végzése képesítéshez kötött, azonban gyógyászati hatása tudományosan egyáltalán nem igazolt.
Szintén problémát vethet fel, hogy számos alternatív módszer, amely esetében ésszerűen felmerülne a kuruzslás gyanúja, nem tartozik a Btk. tényállásának hatálya alá. Azon módszerek ugyanis, amelyekből nem szerezhető képesítés, nem végezhetők jogosulatlanul, és ennek következtében gyakorlásuk nem valósíthatja meg a kuruzslás bűncselekményét, ugyanis hiányzik a jogosulatlanság tényállási eleme.
Dr. Szamosi Katalin és dr. Török Rita szerint összegezvén a fentieket megállapítható, hogy a törvénymódosító csomag egyértelműen üdvözlendő lépést jelent az áltudományos módszerek, illetve a kiszolgáltatott helyzetben lévőkön nyerészkedők és az "áldoktorok" elleni küzdelemben. Ugyanakkor azt a kérdést, hogy a módosítások következtében valóban sikerül-e visszaszorítani a problémát, csak az elkövetkezendő időszak gyakorlata fogja tudni eldönteni.
A GVH is fellép a csalókkal szemben
A büntetőjog mellett a fogyasztóvédelem is széles eszköztárral rendelkezik a csalókkal szembeni fellépést illetően, az ezzel kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény tartalmazza.
Elsőként érdemes meghatározni, hogy mi is minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak.
Az a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amely egyrészt sérti a szakmai gondosság követelményét, másrészt alkalmas a fogyasztói magatartás, az ügyleti döntés torzítására. Tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő vagy amely agresszív.
Az a kereskedelmi gyakorlat tekintendő megtévesztőnek, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére - olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót bizonyos tényezők tekintetében, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas.
Szintén megtévesztő kereskedelmi gyakorlatról beszélünk, ha az az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas.
A fentiek mellett a fogyasztóvédelmi törvény melléklete taxatíve felsorolja azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek szintén tisztességtelennek minősülnek.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt alapvetően a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, míg abban az esetben, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására is alkalmas, akkor a GVH illetékes az eljárás lefolytatására. A verseny érdemi érintettségét az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége, illetve az érintett vállalkozás mérete a nettó árbevétel nagysága alapján határozza meg.
Azonban négy esetben a verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll az adott kereskedelmi gyakorlat esetén: ha országos médiaszolgáltatást végző médiaszolgáltatón keresztül valósul meg, ha országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján valósul meg, ha a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével végzett kereskedelmi gyakorlat legalább három megye fogyasztói felé irányul, vagy ha az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat legalább három megyében megszervezésre kerül.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatti versenyfelügyeleti eljárások fogyasztói jelzések (panasz vagy bejelentés) vagy a GVH saját észlelései alapján hivatalból indulnak.
A GVH egy versenyfelügyeleti eljárás során különböző döntéseket hozhat, többek között megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, kötelezettséget írhat elő, bizonyos feltételek fennállása esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazhat a kis- és középvállalkozásokkal szemben, elrendelheti a jogsértő tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét.
A fenti jogszabályi rendelkezések kiemelt jelentőségűek a jelenlegi helyzetben, amely alkalmat kínál arra, hogy csalók és termékeik, szolgáltatásaik árasszák el a piacot. Erre figyelemmel a Gazdasági Versenyhivatal 2020. március 13-án felhívást tett közzé, amelyben a COVID-19 megbetegedésekre tekintettel számos fontos kérdésre hívta fel a fogyasztók és a hirdetők figyelmét tekintettel arra, hogy egyre több, a versenyjogi és fogyasztóvédelmi jogszabályokat sértő magatartással találkozhatunk a koronavírus kapcsán.
A közlemény többek között kiemeli, hogy a fogyasztók legyenek körültekintőek, ha a magukat orvosoknak, egészségügyi szakértőknek, hivatalos intézeteknek kiadó személyek népszerűsítenek a vírussal szembeni hatékony fellépést, védekezést ígérő termékeket, szolgáltatásokat, továbbá, ha a vírussal szembeni védekezést segítő termék, szolgáltatás eredményességéről beszámoló fogyasztói ajánlással, véleménnyel találkozik.
A felhívás a vállalkozások, hirdetők számára is összefoglalja a kereskedelmi gyakorlatok kialakítása során figyelembe veendő jogszabályi rendelkezéseket: a hirdetők ne tulajdonítsanak megalapozatlanul védőhatást, megelőző- vagy gyógyhatást terméküknek, tartsák szem előtt, hogy élelmiszerként forgalomba hozható termékeknek tilos gyógyhatást tulajdonítani. Fontos továbbá, hogy megalapozatlanul ne keltsék termékükről azt a látszatot, hogy az valamely hivatalos szervezet jóváhagyásával került forgalomba, illetve amennyiben termékeiket, szolgáltatásaikat véleményvezérekkel népszerűsítik, gondoskodjanak arról, hogy kommunikációik kialakítása során a fentieket ők is szem előtt tartsák.
A jelen helyzetben hangsúlyozandó, hogy a hirdetők legyenek figyelemmel a termékkel kapcsolatban rendelkezésre álló készlet nagyságára, kerüljék olyan, különösen nagy keresletű termék hirdetését, melyből várhatóan nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú készlet, illetve a későbbiekben sem várható, hogy a készletek ismét feltölthetőek.
Az élelmiszerként forgalomba hozható termékeknek nemcsak akként tilos gyógyhatást tulajdonítani, ha a reklám közvetlenül a termékkel összefüggésben fogalmazza meg állításait, hanem úgy is, ha a reklám a termék hatóanyagával, összetevőivel kapcsolatban ad tájékoztatást a gyógyhatásról oly módon, hogy ezáltal a reklám egészének az az üzenete, hogy maga a termék bír gyógyhatással.
A közlemény emlékeztet, hogy a különböző betegségekre pozitívan ható, gyógyhatású állításokkal népszerűsített termékek esetén a potenciális fogyasztók sérülékeny, az átlagosnál kiszolgáltatottabb fogyasztói csoportot alkotnak, esetükben a vásárlási döntés értékelési szakaszában a várt hatás minden egyéb tényezőt megelőz. E fogyasztói kör az átlagosnál kiszolgáltatottabb, ezért ezen a területen különös jelentősége van a tényszerű, túlzásokat nélkülöző tájékoztatásnak.
A fentiekre vonatkozó információk mérlegelése a speciális szakértelemmel nem rendelkező fogyasztók számára nehézséget jelenthet, a döntést megelőző kockázatmérlegelést alapvetően megnehezíti, hogy a döntés szempontjából lényeges tulajdonságok (például a különböző tényleges hatások) nem ismerhetőek meg a vásárlás, a használat előtt.
(A cikk szerkesztett változata két részben elsőként az Origo Jog rovatában jelent meg 2020. március 25-én és március 26-án.)