A FORGALMAZÁSI, ÜGYNÖKI ÉS SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSEKRE VONATKOZÓ EURÓPAI VERSENYSZABÁLYOK VÁLTOZÁS ELŐTT ÁLLNAK V.

Miről van szó?

A vertikális korlátozások bizonyos fajtái különösen alkalmasak arra, hogy akadályozzák a versenyt és kárt okozzanak a fogyasztóknak. Ezek a különösen súlyos korlátozások nem élvezhetik a vertikális csoportmentességi rendelet nyújtotta „biztonságos kikötő” védelmét, és gyakran az EUMSZ 101. cikk megsértésének minősülnek. A viszonteladói ár rögzítése (resale price maintenance, a továbbiakban: RPM) tipikus példája az ilyen különösen súlyos vagy tiltólistás korlátozásoknak.

Az RPM vertikális árrögzítést jelent: olyan helyzetet, amikor egy vertikális megállapodás eredményeként csökken a vevő viszonteladói ár kialakítására vonatkozó képessége. Az RPM egyértelmű példája a gyártó és a forgalmazó közötti olyan megállapodás, amely megköveteli a forgalmazótól, hogy a beszállító termékeit rögzített vagy egy bizonyos minimális szintet meghaladó áron értékesítse. Az RPM legegyértelműbb alkalmazása a viszonteladói árak (vagy maximális árengedmények, illetve rögzített értékesítési árrések) szerződéses rendelkezés által történő közvetlen előírása. Mindazonáltal az RPM közvetett intézkedésekkel is megvalósítható, mint például egy adott árszint betartásáért a forgalmazónak juttatott előnyök (illetve az árszint betartásának elmulasztása esetén alkalmazott szankciók).

Az RPM-et meg kell különböztetni a maximális, illetve ajánlott viszonteladói árak előírásának megengedett gyakorlatától. Az ilyen gyakorlatok részesülhetnek a vertikális csoportmentességi rendelet nyújtotta előnyökből (a 30%-os piaci részesedési küszöb betartásától függően), feltéve, hogy a gyakorlatban nem minősülnek rögzített vagy minimális viszonteladói árnak (a beszállító részéről gyakorolt nyomás vagy nyújtott ösztönzők eredményeképpen).

A vertikális árrögzítés a versenyjog egyik legsúlyosabb megsértésének minősül, és kevés valószínűséggel tekinthető olyan hatékonyságnövelő intézkedésnek, amely az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerint mentességre volna jogosult. Mi több, az RPM tilalmát a EU tagállamainak nemzeti versenyhatóságai, illetve a közelmúltban az Európai Bizottság is szigorúan betartatja.

Jelenleg mi a helyzet?

A jelenleg hatályos vertikális csoportmentességi rendelet szerint az RPM a rendelet 4. cikkének a) pontja szerinti különösen súlyos korlátozásnak minősül. Ekként nem részesülhet csoportmentességben, és az EUMSZ 101. cikke szerint egyedi megítélés alá esik. Ezzel együtt a jelenlegi vertikális iránymutatás kifejezetten rögzíti, hogy különösen súlyos korlátozásként az RPM esetében fennáll a vélelem, hogy (i) az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik (a versenyellenes megállapodás meghatározása) és (ii) nem felel meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében rögzített feltételeknek (hatékonysági védelem).

Az RPM versenyellenes jellege mellett szóló vélelem abból ered, hogy az ilyen megállapodások számos módon korlátozzák a versenyt: vezethetnek áremelkedéshez, a szállítók és a forgalmazók összejátszásához, a szállítók kisebb versenytársainak kizárásához, illetve a forgalmazás szintjén az innováció csökkenéséhez.

Ennek ellenére az Európai Bizottság elismeri, hogy bizonyos körülmények között az RPM szükséges lehet bizonyos hatékonyságnövelés eléréséhez, amely esetben a megállapodás az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentességet élvez. Mind a jelenlegi, mind a jövőbeli (tervezett) vertikális iránymutatás három példát hoz az ilyen esetekre: (i) új termék bevezetése; (ii) rövid távú promóció és (iii) további értékesítés előtti szolgáltatások a kiskereskedők részéről.

Mi lesz a jövő 2022. június 1. után?

Az új vertikális csoportmentességi rendelet értelmében az RPM-re vonatkozó kulcsfontosságú alapelvek valószínűleg változatlanok maradnak. Nem változik a vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikkének a) pontja, amely rögzíti, hogy az RPM nem részesülhet csoportmentességben. Ezt tükrözik a vertikális iránymutatásra vonatkozó jelenlegi javaslatok, amelyek nagyrészt a jelenleg hatályos vertikális iránymutatáson alapulnak. A javaslatról szóló dokumentumban a Bizottság jelzi, hogy az RPM minden bizonnyal az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik majd, és nem felel majd meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének, bár nem egyértelműen vélelemként utalnak erre a megállapításra.

Míg a vertikális iránymutatás jelenlegi javaslata ugyanazokat az elveket és példákat rögzíti az RPM-et illetően, mint elődje, néhány figyelemreméltó kiegészítést is meg kell említeni:

• Online platformok: a vertikális iránymutatás jelenlegi javaslatai egyértelműen kimondják, hogy a vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikkének a) pontja teljes mértékben alkalmazandó az online platformok gazdaságára. E javaslatok szerint az online közvetítő szolgáltatások nyújtói számára tilos rögzített vagy minimális eladási árat előírni az általuk elősegített ügylet vonatkozásában.
• Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy az árak nyomon követésére használt szoftverek használata fokozódik az e-kereskedelemben. Bár a technológia talán új, ennek a gyakorlatnak a megközelítése azonos az analóg megfelelője esetében alkalmazottal: az árak nyomon követése önmagában nem minősül RPM-nek, de növeli az árak átláthatóságát és megkönnyítheti az RPM-et.
• A vertikális iránymutatásra vonatkozó jelenlegi javaslatok azt is egyértelművé teszik, hogy meghirdetett minimális árak politikái (minimum advertised price policies, MAP) is minősülhetnek RPM-nek. Az MAP olyan politikákat jelent, amelyek megtiltják a kiskereskedőknek, hogy a szállító által meghatározott bizonyos szint alatti árakat hirdessenek meg. Az ilyen politikák például abban az esetben sérthetik a versenyjogot, ha a szállító szankciókat alkalmaz a forgalmazókkal szemben akkor, ha végül a meghatározott szint alatt értékesítenek, illetve megakadályozza a forgalmazókat annak közlésében, hogy a végső ár eltérő lehet.
• Ezzel szemben a vertikális iránymutatás jelenlegi javaslatai szerint a teljesítési szerződésekben előírt árrögzítés nem minden esetben minősül RPM-nek. A teljesítési szerződés a szállító és a vevő közötti olyan vertikális megállapodás, amely a szállító és egy adott végfelhasználó közötti előzetes megállapodást hajt végre. A viszonteladási ár végrehajtási szerződésben történő rögzítése nem minősül RPM-nek azzal a feltétellel, hogy a végfelhasználó lemondott arról a jogáról, hogy megválassza a megállapodást végrehajtó vállalkozást.
• Az RPM-re vonatkozó szabályok javarészt változatlanok maradnak. A vertikális árrögzítés komoly versenykorlátozásnak minősül és ekként nem részesülhet a vertikális csoportmentességi rendelet „biztonságos kikötőjének” előnyeiből. Az RPM közvetlen és közvetett intézkedéseket is magában foglal, amelyek korlátozzák a vevő viszonteladási ár meghatározására vonatkozó képességét. Az ilyen megállapodások minden valószínűség szerint sértik az uniós jogot.
• Ezek a szabályok a digitális környezetre is teljes mértékben alkalmazandóak, ideértve az online platformokat is.
• Az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy a vertikális árrögzítés megengedhető lehet a végrehajtási szerződésekben, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ezzel szemben a meghirdetett minimális árak politikái egyes esetekben RPM-nek minősülhetnek.

Mi a helyzet a gyakorlatban?

Hogyan értékeljük a helyzetet?

Az EU-ban vélelem szól amellett, hogy az RPM sérti az EUMSZ 101 cikkét, és úgy tűnik, ez a megközelítés az új vertikális csoportmentességi rendeletben sem fog változni. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a vertikális árrögzítést önmagában már nem tekintik versenykorlátozónak. Egyeseknek csalódást okozhat, hogy a vertikális csoportmentességi rendelet felülvizsgálata nem kínált alkalmat arra, hogy az RPM-re vonatkozó uniós jogszabályok közelebb kerüljenek az amerikai jogszabályokhoz. Ez nagyobb rugalmasságot nyújtana a vállalkozásoknak, és kiterjedtebb alkalmazhatóságot biztosítana az új technológiáknak a forgalmazás terén.

Ezzel együtt sajnálatos, hogy a vertikális iránymutatásra vonatkozó jelenlegi javaslatok nem világítanak meg egyes lényeges kérdéseket, amelyek a jelenleg hatályos vertikális csoportmentességi rendelet rendszerének felülvizsgálata során merültek fel. Először is, az iránymutatás tervezete nem ad (a jelenlegi iránymutatásokhoz képest) további magyarázatot az ajánlott vagy maximális viszonteladói árakra vonatkozóan. Hasznos lenne jobban megérteni, hogy az ilyen megállapodások mikor minősülhetnek RPM-nek.

Másodszor, mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára hasznos lenne, ha tisztábban láthatnának az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerint a hatékonyságnövelés folytán alkalmazható, RPM-re vonatkozó mentességek kapcsán. Csak akkor megengedett az RPM a rövid távú promóciók esetében, ha azokat franchise rendszerben szervezik, és ha nem, akkor milyen egyéb értékesítési rendszerekben megengedettek? Milyen bizonyítékok használhatók a hatékonyság igazolására? A további útmutatás lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy új termékeket hozzanak forgalomba, alacsonyabb árakat és jobb ügyfélszolgálatot kínáljanak anélkül, hogy választaniuk kellene a költségvetési megszorítások és a jogi kockázatok lehetősége között.

A végleges felülvizsgált vertikális csoportmentességi rendelet a tervek szerint 2022. június 1-én lép hatályba.

Többet szeretne megtudni? Maradjon velünk… 2022. június 1-hez közeledve célunk az, hogy rendszeresen friss információkkal szolgáljunk Önnek, és rendelkezésére bocsássuk azokat a szükséges jogi ismereteket, amelyek segítségével teljes mértékben felkészítheti vállalkozását a jövőre. Kérjük, keresse fel a Distribution Law Center felületét (www.distributionlawcenter.com) és LinkedIn oldalunkat is, ahol lényegesen több információt talál a vertikális megállapodásokra irányadó jogszabályokról, mind a versenyjog, mind a kereskedelmi jog területén. EGT-szerte 27 szakértő csapat keményen dolgozik azon, hogy a felületet az Ön legkedveltebb információforrásává és útmutatást nyújtó segítőjévé tegye.